A Duolingo varázsát a játékosított keret adja: a pontrendszer, a jelvények, a ranglista, a kis lépésekre bontott haladás, a közösségi élménnyé varázsolt tanulás mind mind azt hivatott szolgálni, hogy élménnyé váljon a nyelvtanulás amúgy fáradságos folyamata. És ez mind szép.
Kérdés, hogy egy olyan komplex folyamatot, mint a nyelvtanulás, hogyan lehet úgy elemeire bontani és algoritmizálni, hogy egy ilyen rendszerbe jól illeszkedjen.
A Duolingo készítői ehhez az úgynevezett nyelvtan-fordító módszert találták alkalmasnak. Ezzel az az óriási baj van azonban, hogy a 19. században használták, holt nyelvek tanítására, és ma már nem tekintik legitimnek a modern nyelvtanításban, mivel a nyelvi elemeket nem kontextusukban kezeli.
Nézzük például az ábrán látható, az angol szintfelmérőből származó mondatot: A ló eszik egy almát. Most képzeljük el a szövegkörnyezetet, amiben ez elhangzana. Hm? Nehéz?
Megmondom, miért nehéz. Ugyanez a mondat angolul: The horse is eating an apple. Mondjuk egy lovastanyán sétálunk egy kisgyerekkel, aki ezzel a mondattal csodálkozik rá egy almát majszoló lóra. Ugyanez a kisgyerek magyarul mit mondana? Például azt, hogy "Az a ló almát eszik!" Vagyis ha fordítunk, nem szavanként fordítunk! Vagy ha igen, egészen természetellenes lesz. No, ilyeneket lehet tanulni a Duolingoval.
Vagyis, még ilyeneket sem, mivel még ez a módszer is nagyon nehezen algoritmizálható a magyar nyelv esetében, így sokszor rossz fordításokat kér/ajánl, és indokolatlanul köt belénk (és pontoz le).
De nem ez az egyetlen baja.
Ma az élő idegen nyelvek tanításában a készségek fejlesztésének kulcsszerepe van: a hallás utáni megértés, a beszéd, az írás és az olvasás szervesen ráépülnek az alapvető nyelvi funkciókra. Ezeknek a Duolingoban nyoma sincs.
Talán szókincsfejlesztésre lehetne azért használni? Ebben meg az akadályoz bennünket, hogy a témakörökön csak sorban lehet végighaladni, nem választhatunk kedvünkre való gyakorlást.
Ezzel együtt, ha valaki szórakoztatónak találja, használja nyugodtan, - valamit biztos lehet belőle profitálni a fentiek ellenére is.
Amúgy az egész nagyon szép és formailag letisztult, és már csak a játékosítás élménye miatt is érdemes kipróbálni.
Egy volt tanítványom kíváncsiságból végigment rajta, és itt megírta a tapasztalatait.
És végül álljon itt egy "blogbejegyzés" Weöres Sándortól, ami tökéletesen illusztrálja a módszerrel szembeni fenntartásokat. A címe akár Duolingo-nyelvlecke is lehetne :)
 | |
| Innen |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése